A Biblia a remény könyve – a chilei mini Biblia

  1. augusztus 5-e a chilei bányászok számára ugyanolyan napnak indult, mint bármelyik más addig. Félnaposra műszakot terveztek a San José-i réz-és aranybányába.

Korán reggel már a tárna bejáratánál voltak, hogy ismét mélybe szálljanak és végezzék munkájukat. Rövid idő után azonban vészjósló jelekre lettek figyelmesek, amit jelentettek is a munkavezetőnek. Elmondták, hogy szerintük kockázatos a föld alatt tartózkodni, a munkálatok irányítója azonban nem engedte, hogy feljöjjenek a felszínre. Kb. 5 órával a munka megkezdése, három órával a jelzés után bányaomlás következett be, 300 méteres mélységbe zárva a bányászokat.

A pszichológusok azt mondják, hogy az elzártság, az életveszély az első fél- egy órában mindenkiből ijedtséget vált ki. A válságos helyzet kezelése nagyban múlik azon is, hogy a föld ölében rekedtek között van-e olyan nagy tekintélyű vezető, akinek a véleményére adnak, aki meg tud mindenkit nyugtatni, esetleg már részese volt hasonló balesetnek. A chilei tragédia esetében biztosan volt ilyen szakember. Ennek hatására egy idő után valamilyen hallatlan nyugalom szállja meg a balesetet szenvedett embereket. El kezdik felmérni a helyzetüket, s mivel a bányászokra sohasem volt jellemző a pánik és a pánikkeltés, könnyebb megtenni az első lépést a megmenekülés útján.

Mivel a bányában már több esetben volt hasonló baleset, ezért a tulajdonosok meghatározott mélységben, lehetőleg biztonságos helyen menedéket hoztak létre.Chilean_Mine_Rescue_(5073031929)

A szakemberek szerint a mentés legfontosabb eleme, hogy minél hamarabb megállapítsák a lent rekedt emberek helyét, helyzetét. A tárnaomlást követő 17. napon ért célba a fúrófej. A válaszból kiderült, hogy a munkásoknak sikerült lejutniuk a 700 méter mélyen lévő, 50 négyzetméteres menedékhelyhez és életben maradtak. Egy munkagép akkumulátorainak segítségével világították meg a helyiséget, illetve töltötték fel fejlámpáikat. Szellőzőrendszeren friss levegőt is kaptak. Sikerült üzenetet rögzíteniük a fúrófejre, a papírdarabkára piros tollal annyit írtak: „Jól vagyunk a menedékhelyen mind a 33-an”. A bánya körül több mint két hete várakozó családtagok örömujjongásban törtek ki a jó hírek hallatán. „Idelent mindent jól megszerveztünk. Minden nap összeülünk és tervezgetünk. Itt imádkozunk. Van dominónk is” – mondták később video-üzenetükben.

A szerencsétlenség után a családtagok és a barátok a bánya közelében egy sátortábort állítottak fel, ahol együtt aggódtak szeretteikért és várták a mentési munkálatok alakulását.Mine-Rescue-300x199

A tragédia után pár nappal ebbe a táborba, amit a „Remény táborának” neveztek el, érkezett meg Carlos Parra Diaz adventista lelkész, aki előzőleg engedélyt kért Laurence Golborne bányászati minisztertől, hogy lelki segítséget nyújthasson a bányászoknak és hozzátartozóiknak. A lelkész időt és fáradságot nem kímélve, gyakorlatilag a nap 24 órájában állt a családok rendelkezésére. Együtt olvasták a Bibliát, imádkoztak és elmélkedtek. Carlos Parra Diaz lelkész lett a tábor káplánja. A családok kaptak egy-egy Bibliát.

Készítettek egy 8×12 cm-es kicsinyített változatot is, amit augusztus 26-án, egy „Galamb” névre keresztelt csőben juttattak el a bányászoknak. Minden munkás névre szóló Bibliát kapott, amiben különböző igehelyek voltak megjelölve, hogy bátorítást merítsenek belőle. Viszont minden Bibliában megjelölték a Zsoltárok könyve 40. fejezet 1-3. versét. „Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.” A kicsi könyvecskéhez nagyítót is küldtek, hogy jobban lehessen olvasni. Mindegyikbe bele volt írva: „Imádkozunk a visszatérésért!” Az egyik bányász ezt írta üzenetként vissza: „Ebből a könyvből kaptam annyi hitet, hogy el fogom hagyni a bányát!

A lelkész így nyilatkozott: „Az Isten tartja őket életben, és továbbra is vigyáz rájuk. Kérünk egy másik csodát is Istentől, hogy a mentés jól sikerüljön. Ezért imádkozunk mi itt fenn és a bányászok lenn, hisszük, hogy az Isten meghallgat minket.

A híradások is megjegyezték, hogy az Adventista Egyház kezdeményezésére a túlélési remény új erőre kapott.

65 nappal a baleset után, 2010. október 9-én az egyik fúrószerkezet elérte a bányászok menedékhelyét, a „Remény táborában” autókürtök és szirénák zúgása, harsány füttykoncert hangzott fel a jó hír hallatán, miközben az aggódó családtagok könnyekben törtek ki a megkönnyebbüléstől. Két nappal később már minden készen állt a mentéshez, amely hamarosan meg is kezdődött. 69 mélyben töltött nap után „a 33-ak” megmenekültek.

Carlos Parra Diaz chille bible

A képen: Carlos Parra Diaz lelkész megmutatja a bányászoknak küldendő miniatűr Bibliát a „Galamb” nevű cső egyik készítőjének.